Építse meg saját öntözőrendszerét: csepegtető cső készítése házilag

Kerti növényeink számára éghajlatunk csapadékmennyisége és annak időbeli eloszlása sajnos nem a legmegfelelőbb, ezért nekünk is be kell segítenünk, hogy növényeink elegendő mennyiségű vízhez jussanak. Az öntözésnek ma már nagyon sok módja létezik, ezek közül a leghatékonyabb a csepegtető öntözés. A csepegtető cső készítése házilag nem nagy ördöngösség, mutatjuk a lépéseit.

A csepegtető rendszer előnyei

A locsolási szezon kezdetekor jó mulatságnak tűnhet slaggal öntözni naponta a kertet, de ez sem a növényeknek, sem a talajnak nem tesz jót, hiszen a növények a gyakori és kis mennyiségben érkező vizet kedvelik jobban.

A locsolócsővel történő öntözés nemcsak rombolja a termőföldet, hanem tápanyagveszteséget is okoz, ráadásul így a növényeink kevesebb vízhez jutnak, mint azt valójában gondolnánk.

Mindemellett nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogyha locsolócsővel locsolunk rendszeresen, az hamar meg fog látszani a vízdíjon is, ezzel szemben a csepegtető locsolás egy igen gazdaságos megoldás: csak oda és csak annyi vizet juttat, ahová és amennyit mi szeretnénk.

A csepegtető rendszer megtervezése

Rajzoljuk le méretekkel együtt, hogy milyen rendszert szeretnénk kialakítani. A legjobb, amit tehetünk, ha a minél egyszerűbb öntözőrendszer kiépítésére törekszünk, ugyanis egy fővezeték megfelelő mennyiségű leágazással, a lehető legkevesebb meghibásodási lehetőséggel rendelkezik.

Csepegtető cső készítése házilag

A csepegtető cső készítése házilag nem igényel nagy barkácstudást, csak ügyeljünk arra, hogy lehetőség szerint minőségi anyagokkal dolgozzunk, hiszen így marad hosszú távon is használható a rendszerünk. Elsősorban szükségünk lesz egy nagyobb átmérőjű hengeres csőre, ez fogja adni az öntözőrendszer fővezetékét. Fontos arra figyelni, hogy nagyobb kert esetén vastagabb csövet szerezzünk be, hiszen minél messzebbre szeretnénk eljuttatni a vizet, annál nagyobb átmérőjű csőre van szükség.

Magukat a csepegtető csöveket legegyszerűbben T-idomok segítségével tudjuk a gerincvezetékre csatlakoztatni, bár ennek hátrányának tekinthetjük, hogy a beszereléséhez szét kell darabolni a gerincvezetéket.

Biztonságosabb megoldás a T-idomok helyett úgynevezett megcsapolóhidakkal vagy más néven megfúrós idomokkal csatlakoztatni a leágazásokat, ehhez a fővezetéken furatokat kell készíteni, majd erre felhelyezni a megcsapolóhidakat. A furatok készítésénél vigyázzunk, nehogy a fúró átszaladjon a csövön, és kiszúrja a cső túlsó falát is.

Szűrőt se felejtsünk el beszerezni, ugyanis a szennyeződések könnyedén eltömíthetik a csepegtető elemeket, ezzel is csökkentve a rendszerünk tartósságát. Szükség lesz rögzítő tüskére, vagy házilag méretre vágott kerítésdrótra, melyekkel a leágazásokat rögzíthetjük a talajra. A leágazások végére ne felejtsünk el végdugót szerelni.

Végül a fővezetéket csatlakoztassuk a vízforrásra, és kezdődhet is a locsolás.

Sokáig tartós marad az öntözőrendszerünk, ha időnként elvégezzük a szükséges karbantartási munkálatokat. Csak annyit kell tenni, hogy időnként átvizsgáljuk a csöveket, hogy nem csöpög vagy szivárog, nem zárja el semmi a víz útját, és néha tisztítsuk ki a szűrőbetéteket. A fagyok beállta előtt zárjuk le a főcsapot, és engedjük ki az összes vizet a rendszerből. A tavaszi újraindításnál pedig ellenőrizzük, hogy minden kötés rendben van-e, tisztítsuk ki a szűrőt és már indulhat is az öntözés.

Ha csepegtető cső készítését tervezed, keress minket bizalommal!